Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.

~

Ezt a könyvet múlt héten olvastam ki a kollégiumban, de mielőtt nekiálltam volna, elolvastam egy csomó kommentet a könyvről, hogy tudjam mire is számítsak... Lényegében el se kellett olvasnom a könyvet, már tudtam mi lesz a vége, de akkor is elolvastam, hátha jó lesz. Számomra olyan elment-jó kategória, nem lesz a kedvenc könyvem, de megkönnyeztem benne sok mindent.
Talán azzal nem spoilerezek, ha leírom, hogy főszereplőnket, Katet megerőszakolták, és senkinek se mondta el, még a saját anyjának sem. Borzalmas, ha egy nőnek ezt át kell élnie, nem tudom, hogy a megerőszakolt áldozatok ilyenkor mennyire hibáztatják önmagukat, mennyire zárkóznak be, de azt kell mondjam, véleményem szerint Kate kicsit már túlságosan is bezárkózott. Olvastam már ilyesfajta könyvet, ahol megerőszakolták a nőt, de abban a könyvben nem így viselkedett a főszereplő, nem tartotta meg évekig magának.
Az egész könyvben szegény Beaut sajnáltam, majd Ashert. Miattuk sírtam a legjobban, és Kate meg felidegesített, hogy olyan balfasz. Persze, a végére pont rájön, ki az igaz szerelme és ki a lelkitársa, de ah... Idegesített, hogy egyszerre akarta mindkét srácot...

De a lényeg, hogy minden jól végződött. Úgy érzem, kicsit érzéketlen vagyok Kate miatt, de annyi mindent túlkomplikál, hogy az már fárasztó...

„- Kate, ne lökj el magadtól! – mondta és a mellére vont.
- Nem akarlak. Csak elengedlek – válaszoltam sírva.”